A piercing története

A testékszert több ősi kultúrában is megtalálhatjuk, különösen a primitív népeknél. Kezdetben az ékszerek különböző növényi, valamint állati nyersanyagokból készültek, ezeket követték a sárgarézből és nemesfémből megmunkált ékszerek.

Manapság az ékszerek anyaga orvosi fém, titán, vagy anyagában színezett nióbium. Méretük és alakjuk különbözhet, viszont a kialakításánál fontos szempont, hogy a bőr alatti és feletti része egyforma vastagságú legyen, így szebben belesimul a testbe.

Az emberek különböző okokból kifolyólag viselhetnek piercinget, léteznek vallási vagy kulturális jelentéssel bíró ékszerek is, persze napjainkban legtöbbször csak a test díszítésére szolgálnak, különleges szimbolikával nem rendelkeznek.

Piercing régen és ma:
Az ősi ékszereknek a fő funkciójuk nem a test díszítése volt. Funkcionálisan az egyén rangját, szerepét, vagy egy közösségbe való tartozását szimbolizálta.
A piercing több népcsoportnál és megtalálható. Például az észak- és dél-amerikai indiánok körében gyakori az átfúrt alsó- és néha felsőajakba helyezett tányér alakú fa ék, sok afrikai népcsoporthoz tartozó nő visel az orrában különféle ékszereket (ezüst-, ébenfa-, vagy bambuszpálcika). Az egyiptomiaknál a királynők előjoga volt a köldökékszer, az ókori Rómában a férfiasság jelképe a mellbimbón átszúrt karika volt, míg XIV. Lajos korában a felsőbb osztályok hölgyeinek eleganciáját fokozta a mellékszer. A mali peul törzsnél alkalmazott füllyukasztás, folyamán a fülkagylót a teljes íve mentén apró ezüstgyűrűkkel, vagy hatalmas aranyfüggőkkel ékesítették. Itt a függők a csábítást és a gazdagságot jelképezték. Míg korábban többnyire a fül-, orr- és szájékszereket használták, napjainkban szinte minden testtájékon megtalálhatók és elhelyezhetők a különböző ékszerek.